2013. október 3., csütörtök

Chapter four - Kínos első találkozás






Az emeleti szobák egyikében forró hangulat uralkodott. Alex éppen Britany nyakát csókolgatta. A két harcos gondolatok nélkül feledkezett a másikba.
- Gyűlölöm őt… érted…? – nyögte két csók között a barna hajú lány.
- De engem nem, igaz? – jött a válasz. Alexander amúgy is mély hangja vágytól volt fűtött.
- Nem, téged sose – suttogta Brit, majd a fiú pólója alá nyúlt.
Ha ő megcsalhatott engem, nekem is szabad akkor, nem? – gondolta magában. Barátjára, Adam-re gondolt. A fiatal harcos nem élt velük az Intézetben, így szabadon szórakozhatott kedvére, hisz Brit úgysem tudta meg, egészed eddig.
Alex vadul csókolta a megtört lányt, próbálta enyhíteni a fájdalmát, és saját hevét.
Britany hirtelen felült a szőke fiú csípőjére, levette a felsőjét, majd visszahajolt a kidolgozott testre.
Felejteni akart.

- Ez most teljesen irreális. De jó, azt hiszem, jobb lenne, ha nem kérdeznék. Merre van az a szoba? – kérdezte Rosalie kábultan.
- Helyes, okos lány vagy. Felmész a lépcsőn, és a folyosón rögtön az első ajtó. Menj, nézz körül, és ha végeztél, megtalálsz – kísérte az ajtóhoz a lányt Carl.
Rose bizalmatlanul, összezavarodva lépkedett a hatalmas lépcső irányába.
El sem hitte még, hogy itt lehet, egyáltalán, hogy találkozott árnyvadászokkal, és most? Éppen a leendő szobájába igyekszik. A történet, amit Carlos mesélt neki, egyenesen kétségbeejtő volt. Hogy lehetett ennyi gonoszság, reménytelenség, kitartás egy kapcsolatban? És a szülei mégis elég erősek voltak, és kiállták mindezt.  Hihetetlen. És most ő is részesévé válhat mindannak, amiben Clarissa és Jace éltek.

A márványlépcső rideg hangulatot tulajdonított az Intézetnek, de a falakat díszítő festmények barátságosabbá tették. Az egyik egy angyalt ábrázolt, a másik csatát, a harmadik egy kelyhet.
A lányt teljesen lenyűgözte az épület ősi szépsége, de a lelke nem tudott szabadulni az imént hallottaktól. Mire felért a lépcső tetejére, gyomra görcsbe ugrott.
Éppen készül bemenni egy olyan szobába, amire valószínűleg a sajátjaként fog tekinteni egy ideig.
Vett egy mély levegőt, majd elindult a jobb oldali folyosó felé.
Szíve hangosan zakatolt, biztos volt benne, ha nem lett volna egyedül, más is hallotta volna.
Megállt az első ajtó előtt, Jelek borították. Remegő kézzel nyitott be.

Alex ereiben vadul száguldott a vér, ott érintette az alatta vonagló barna hajú lányt, ahol érte. Tudta, hogy disznóság, amit csinál, de nem érdekelte őt abban a pillanatban. Inkább átadta magát az élvezetnek, a bűntudat ráér. Beletúrt partnere egyenes hajába, közelebb húzta magához.
A lány macskaként dorombolt, körmeit a hátába mélyesztette, de Alex ezt sem bánta.
Gorombán bánt Britany-vel, de piszkosul élvezte. Rég volt már lánnyal, Brit pedig igencsak meg volt áldva bőségesen.
Fokozta a tempót, fülének muzsika volt Brit hangos nyögése.

Rosalie a döbbenettől alig kapott levegőt.
Mekkora egy idióta vagyok! – korholta magát. Nem figyelt eléggé, bizonyára rossz ajtón nyitott be.
A látvány megdöbbentően arcpirítóra sikeredett.
Egy szőke fiú ritmusos mozgása, széles, kidolgozott, Jelekkel borított test hullámzása, elfojtott nyögések, barna hajfürtök, véres körmök.
Rose egy pillanatig csak állt, majd ki akart futni a szobából, mire hátrafordult a fiú.
Szeme kéken meredt rá, hideg kéken, szikrákat szórva. Mintha csak azt mondaná: Takarodj!

A lány gyors léptekkel kirohant a szobából, a hatalmas fa ajtót erősen becsapta.
Elindult lefelé a lépcsőn, majd félúton lerogyott az egyik fokra.
Szíve hevesen vert, arca égett. Rányitott két idegenre, akik szemmel láthatólag élvezték egymás társaságát, és még olyat is látott, amit eddig nem sokszor.
Folyamatosan felvillant az agyában a fiú hullámzó mozgása, meztelen teste.
Ösztönösen ökölbe szorította a kezét, mély levegőket vett.

Alex döbbenten nézte még mindig az ajtót. Alig hitt a szemének. Bevonul egy vörös kiscsaj, se szó, se beszéd, aztán el is tűnik?
Valahogy elment a kedve az egésztől, az ismeretlen lány elölt valamit. Óvatosan leszállt a lányról, elkezdte felvenni a ruháit.
- Mit csinálsz? Még nem is… - kezdte volna Brit, de Alex félbeszakította.
- Nem helyes. Van barátod, csak mérges vagy rá, nincs közöttünk semmi, a húgomként tekintek rád, hiba volt. Mennem kell – ezzel kiment a szobából.
Átment a szemközti a folyosón a saját szobájába. Az útja egyenesen a fürdőszobájához vezetett, ahol beállt a jeges víz alá. Próbálta kitisztítani a gondolatait, hisz majdnem lefeküdt az egyik legjobb barátjával, és nem mellesleg, szemtanú is volt rá.
És mégis ki volt az a lány? A fojtogató érzés helyét méreg kezdte átvenni. Mégis mit törődik Brit érzéseivel? A lány akarta az egészet. És még most is nagyban együtt lehetnének, ha az a csaj nem nyit be.
A csapot mérgesen forróra állította. Élvezte, ahogy a víz égeti a bőrét. Végigsikálta magát egy szappannal, el akarta tüntetni Brit nyomait. Mikor keze a hátára tévedt, megérezte a felduzzadt csíkokat. Ezek szerint tényleg nem semmi a kiscsaj.
Mikor már elviselhetetlenné vált a hőség, elzárta a csapot, kilépett a kabinból, megtörölközött, majd elment felöltözni.
Hamarosan egy fekete szerelésben indult le, meg akarta keresni a többieket, és ki akarta deríteni, ki az a lány.

Rosalie idő közben megtalálta Carlost. A férfi éppen a folyosón jött vele szemben.
- Tetszett, amit láttál, ifjú árnyvadász? – kérdezte incselkedve. Rose teljesen elvörösödött, majd krákogni kezdett.
- Izé… azt hiszem rossz ajtón mentem be. Nem figyeltem léggé, hogy merre kell mennem. Biztosan eltévedtem.
- Jó felé mentél, nem veled volt a gond. A fiatalok tévedtek kicsit – jött a gúnyos válasz, mire a lány csak pislogni tudott.
- Honnan…? – akarta kérdezni, de Carl csak legyintett:
- Szokd meg. Én mindent tudok - ezzel elindult lefelé a lépcsőn. Rose gyorsan a nyomába eredt. A férfi szavai jártak a fejében: "Tetszett, amit láttál?"
 Ugyan olyan lépcsőn mentek lefelé, mint ami felfelé vezetett, a falakat itt is képek borították. 
Hangokra lett figyelmes, többen beszélgettek.
Próbált kilesni, hátha meglát valamit, de Carl mindent eltakart előle. 
 -Srácok, bemutatom az új társunkat, Rosalie-t - húzta maga mellé a lányt. 
Rose akkor pillantotta meg Lana-t, Jonah-t, a szőke fiút, és Iant is, immár talpon. 
- Ian, minden rendben? - tört ki belőle az első értelmes mondat, mire Carl felnevetett. 
- Igen. Kösz, hogy majdnem meghaltam miattad - válaszolt Ian bosszúsan. 
- Nem akartam, hogy bajod essen. 
- Na, ne ellenségeskedjünk. Rose egy nagyon közeli barátom lánya, és mostantól velünk fog élni. A szobáját már meg is találta - itt szúrósan nézett a szőke fiúra - , és szeretném, ha segítenétek neki mindenben - az utolsó szót különösebben kihangsúlyozta. 
A magas srác gúnyosan megszólalt: 
- Ugye ezt se sem gondolod komolyan? Az egész csaj alig van 150 centi, vasággyal húsz kiló, semmi jelét nem látni rajta, hogy harcos lenne. Meglát egy Falánkot, és sírva rohan el. 
- Alexander, szerintem nagyon nincs jogod ítélkezni. Neked nincs. Az édesanyja nagyon fontos volt a számomra, és őt is egy Falánk ölte meg. És ha jól emlékszem, volt olyan idő, hogy tíz fekvő nem ment egy huzamban - felelt neki hűvösen a férfi.
Alex csak állt, döbbenten meredt rájuk. 
- Most engem ócsárolsz, és ezt véded? - mutatott sértően Rose-ra.
- Ne legyen vita miattam. Talán butaság volt idejönnöm, csak gondot okozok, és... - erőt vett rajta a kétségbeesés. Alexander magasabb volt nála két fejjel, háromszor akkora volt, mint ő. Lana is magas volt, vékony, de izmos. Ian, de még Carl sem panaszkodhattak. Ezzel szemben ő? Egy vékony, gyenge, pöttöm lány.
- Nem! Egyelőre itt a helyed. Ha már bajba sodortál minket, és láthatólag fontos vagy, akkor lássuk, mire vagy képes. Szívesen edzek veled. Már ha nem purcansz ki, persze - viccelődött vele Lana. 
Rose szemei kikerekedtek. Az a lány, aki pár órája még a halálát kívánta, most mellé áll? 
- Köszönöm - suttogta. 
Alex arca megkeményedett, száját összeszorította, szemét lehunyta. Keze ökölbe feszült, mint aki ütni készül. Hirtelen arrébb lökte a vörös lányt, és kiviharzott a szobából. 

Carl összecsapta a tenyerét és megszólalt: 
- Na, vége a cirkusznak, akkor először is Rosalie elhelyezkedik, utána menjetek el vásárolni neki cuccokat, és holnap szerintem kezdhetitek is. Az alapokkal kérlek, ne hajtsd túl. Nekem még van kismillió dolgom, hajrá srácok !

Rose csak nézett, pislogott. Gondolkodni sem volt idege. 
- Hallottad, munkára fel! - szólt Lana.



Sziasztok!

Hát ez a rész olyan lett, amilyen.  Remélem tetszik nektek, köszönöm a majdnem 2,5 ezer megtekintést ! :) Sietek a következő résszel.