Az emeleti
szobák egyikében forró hangulat uralkodott. Alex éppen Britany nyakát
csókolgatta. A két harcos gondolatok nélkül feledkezett a másikba.
- Gyűlölöm
őt… érted…? – nyögte két csók között a barna hajú lány.
- De engem
nem, igaz? – jött a válasz. Alexander amúgy is mély hangja vágytól volt fűtött.
- Nem, téged
sose – suttogta Brit, majd a fiú pólója alá nyúlt.
Ha ő
megcsalhatott engem, nekem is szabad akkor, nem? – gondolta magában. Barátjára,
Adam-re gondolt. A fiatal harcos nem élt velük az Intézetben, így szabadon
szórakozhatott kedvére, hisz Brit úgysem tudta meg, egészed eddig.
Alex vadul
csókolta a megtört lányt, próbálta enyhíteni a fájdalmát, és saját hevét.
Britany
hirtelen felült a szőke fiú csípőjére, levette a felsőjét, majd visszahajolt a
kidolgozott testre.
Felejteni
akart.
- Ez most
teljesen irreális. De jó, azt hiszem, jobb lenne, ha nem kérdeznék. Merre van
az a szoba? – kérdezte Rosalie kábultan.
- Helyes,
okos lány vagy. Felmész a lépcsőn, és a folyosón rögtön az első ajtó. Menj,
nézz körül, és ha végeztél, megtalálsz – kísérte az ajtóhoz a lányt Carl.
Rose
bizalmatlanul, összezavarodva lépkedett a hatalmas lépcső irányába.
El sem hitte
még, hogy itt lehet, egyáltalán, hogy találkozott árnyvadászokkal, és most?
Éppen a leendő szobájába igyekszik. A történet, amit Carlos mesélt neki,
egyenesen kétségbeejtő volt. Hogy lehetett ennyi gonoszság, reménytelenség,
kitartás egy kapcsolatban? És a szülei mégis elég erősek voltak, és kiállták mindezt. Hihetetlen. És most ő is részesévé válhat
mindannak, amiben Clarissa és Jace éltek.
A
márványlépcső rideg hangulatot tulajdonított az Intézetnek, de a falakat
díszítő festmények barátságosabbá tették. Az egyik egy angyalt ábrázolt, a
másik csatát, a harmadik egy kelyhet.
A lányt
teljesen lenyűgözte az épület ősi szépsége, de a lelke nem tudott szabadulni az
imént hallottaktól. Mire felért a lépcső tetejére, gyomra görcsbe ugrott.
Éppen készül
bemenni egy olyan szobába, amire valószínűleg a sajátjaként fog tekinteni egy
ideig.
Vett egy
mély levegőt, majd elindult a jobb oldali folyosó felé.
Szíve
hangosan zakatolt, biztos volt benne, ha nem lett volna egyedül, más is
hallotta volna.
Megállt az
első ajtó előtt, Jelek borították. Remegő kézzel nyitott be.
Alex ereiben
vadul száguldott a vér, ott érintette az alatta vonagló barna hajú lányt, ahol
érte. Tudta, hogy disznóság, amit csinál, de nem érdekelte őt abban a
pillanatban. Inkább átadta magát az élvezetnek, a bűntudat ráér. Beletúrt
partnere egyenes hajába, közelebb húzta magához.
A lány
macskaként dorombolt, körmeit a hátába mélyesztette, de Alex ezt sem bánta.
Gorombán
bánt Britany-vel, de piszkosul élvezte. Rég volt már lánnyal, Brit pedig
igencsak meg volt áldva bőségesen.
Fokozta a tempót,
fülének muzsika volt Brit hangos nyögése.
Rosalie a
döbbenettől alig kapott levegőt.
Mekkora egy
idióta vagyok! – korholta magát. Nem figyelt eléggé, bizonyára rossz ajtón
nyitott be.
A látvány
megdöbbentően arcpirítóra sikeredett.
Egy szőke
fiú ritmusos mozgása, széles, kidolgozott, Jelekkel borított test hullámzása,
elfojtott nyögések, barna hajfürtök, véres körmök.
Rose egy
pillanatig csak állt, majd ki akart futni a szobából, mire hátrafordult a fiú.
Szeme kéken
meredt rá, hideg kéken, szikrákat szórva. Mintha csak azt mondaná: Takarodj!
A lány gyors
léptekkel kirohant a szobából, a hatalmas fa ajtót erősen becsapta.
Elindult
lefelé a lépcsőn, majd félúton lerogyott az egyik fokra.
Szíve
hevesen vert, arca égett. Rányitott két idegenre, akik szemmel láthatólag
élvezték egymás társaságát, és még olyat is látott, amit eddig nem sokszor.
Folyamatosan
felvillant az agyában a fiú hullámzó mozgása, meztelen teste.
Ösztönösen
ökölbe szorította a kezét, mély levegőket vett.
Alex
döbbenten nézte még mindig az ajtót. Alig hitt a szemének. Bevonul egy vörös
kiscsaj, se szó, se beszéd, aztán el is tűnik?
Valahogy
elment a kedve az egésztől, az ismeretlen lány elölt valamit. Óvatosan leszállt
a lányról, elkezdte felvenni a ruháit.
- Mit
csinálsz? Még nem is… - kezdte volna Brit, de Alex félbeszakította.
- Nem
helyes. Van barátod, csak mérges vagy rá, nincs közöttünk semmi, a húgomként
tekintek rád, hiba volt. Mennem kell – ezzel kiment a szobából.
Átment a
szemközti a folyosón a saját szobájába. Az útja egyenesen a fürdőszobájához
vezetett, ahol beállt a jeges víz alá. Próbálta kitisztítani a gondolatait,
hisz majdnem lefeküdt az egyik legjobb barátjával, és nem mellesleg, szemtanú
is volt rá.
És mégis ki
volt az a lány? A fojtogató érzés helyét méreg kezdte átvenni. Mégis mit
törődik Brit érzéseivel? A lány akarta az egészet. És még most is nagyban
együtt lehetnének, ha az a csaj nem nyit be.
A csapot
mérgesen forróra állította. Élvezte, ahogy a víz égeti a bőrét. Végigsikálta
magát egy szappannal, el akarta tüntetni Brit nyomait. Mikor keze a hátára
tévedt, megérezte a felduzzadt csíkokat. Ezek szerint tényleg nem semmi a
kiscsaj.
Mikor már
elviselhetetlenné vált a hőség, elzárta a csapot, kilépett a kabinból,
megtörölközött, majd elment felöltözni.
Hamarosan
egy fekete szerelésben indult le, meg akarta keresni a többieket, és ki akarta
deríteni, ki az a lány.
Rosalie idő
közben megtalálta Carlost. A férfi éppen a folyosón jött vele szemben.
- Tetszett,
amit láttál, ifjú árnyvadász? – kérdezte incselkedve. Rose teljesen
elvörösödött, majd krákogni kezdett.
- Izé… azt
hiszem rossz ajtón mentem be. Nem figyeltem léggé, hogy merre kell mennem.
Biztosan eltévedtem.
- Jó felé
mentél, nem veled volt a gond. A fiatalok tévedtek kicsit – jött a gúnyos
válasz, mire a lány csak pislogni tudott.
- Honnan…? –
akarta kérdezni, de Carl csak legyintett:
- Szokd meg.
Én mindent tudok - ezzel elindult lefelé a lépcsőn. Rose gyorsan a nyomába
eredt. A férfi szavai jártak a fejében: "Tetszett, amit láttál?"
Ugyan
olyan lépcsőn mentek lefelé, mint ami felfelé vezetett, a falakat itt is képek
borították.
Hangokra
lett figyelmes, többen beszélgettek.
Próbált
kilesni, hátha meglát valamit, de Carl mindent eltakart előle.
-Srácok,
bemutatom az új társunkat, Rosalie-t - húzta maga mellé a lányt.
Rose akkor
pillantotta meg Lana-t, Jonah-t, a szőke fiút, és Iant is, immár talpon.
- Ian,
minden rendben? - tört ki belőle az első értelmes mondat, mire Carl
felnevetett.
- Igen.
Kösz, hogy majdnem meghaltam miattad - válaszolt Ian bosszúsan.
- Nem
akartam, hogy bajod essen.
- Na, ne
ellenségeskedjünk. Rose egy nagyon közeli barátom lánya, és mostantól velünk
fog élni. A szobáját már meg is találta - itt szúrósan nézett a szőke fiúra - ,
és szeretném, ha segítenétek neki mindenben - az utolsó szót különösebben
kihangsúlyozta.
A magas srác
gúnyosan megszólalt:
- Ugye ezt
se sem gondolod komolyan? Az egész csaj alig van 150 centi, vasággyal húsz
kiló, semmi jelét nem látni rajta, hogy harcos lenne. Meglát egy Falánkot, és
sírva rohan el.
- Alexander,
szerintem nagyon nincs jogod ítélkezni. Neked nincs. Az édesanyja nagyon fontos
volt a számomra, és őt is egy Falánk ölte meg. És ha jól emlékszem, volt olyan
idő, hogy tíz fekvő nem ment egy huzamban - felelt neki hűvösen a férfi.
Alex csak
állt, döbbenten meredt rájuk.
- Most engem
ócsárolsz, és ezt véded? - mutatott sértően Rose-ra.
- Ne legyen
vita miattam. Talán butaság volt idejönnöm, csak gondot okozok, és... - erőt
vett rajta a kétségbeesés. Alexander magasabb volt nála két fejjel, háromszor
akkora volt, mint ő. Lana is magas volt, vékony, de izmos. Ian, de még Carl sem
panaszkodhattak. Ezzel szemben ő? Egy vékony, gyenge, pöttöm lány.
- Nem! Egyelőre
itt a helyed. Ha már bajba sodortál minket, és láthatólag fontos vagy, akkor
lássuk, mire vagy képes. Szívesen edzek veled. Már ha nem purcansz ki, persze -
viccelődött vele Lana.
Rose szemei
kikerekedtek. Az a lány, aki pár órája még a halálát kívánta, most mellé
áll?
- Köszönöm -
suttogta.
Alex arca
megkeményedett, száját összeszorította, szemét lehunyta. Keze ökölbe feszült,
mint aki ütni készül. Hirtelen arrébb lökte a vörös lányt, és kiviharzott a
szobából.
Carl
összecsapta a tenyerét és megszólalt:
- Na, vége a
cirkusznak, akkor először is Rosalie elhelyezkedik, utána menjetek el vásárolni
neki cuccokat, és holnap szerintem kezdhetitek is. Az alapokkal kérlek, ne
hajtsd túl. Nekem még van kismillió dolgom, hajrá srácok !
Rose csak
nézett, pislogott. Gondolkodni sem volt idege.
- Hallottad,
munkára fel! - szólt Lana.
Sziasztok!
Hát ez a rész olyan lett, amilyen. Remélem tetszik nektek, köszönöm a majdnem 2,5 ezer megtekintést ! :) Sietek a következő résszel.